Újra királyi reggeli következett, utána célba vettük Oymyakon megye székhelyét, Ust-Nera városát - 450 km. Vissza kellett mennünk Kübüme szellemvárosig, az új útig, ez 200 km, és onnan a Kolima úton a következő település (addig semmi, csak egy benzinkút). Tomtorig a hóbuckákon 1,5 óra hajókázás, és itt megnéztük az emlékműveket, de mivel 02.23-a ünnepnap, a múzeum zárva. A benzinkúton stílszerűen Kuba névre keresztelt talponállóban scsi+grercska+hal menü. Innen már a fő úton haladtunk.

Mint megtudtuk, a régi út, ami Tomtortól visz Magadan felé (Sztálin útnak is hívták), ezt még rabok építették, és most csak Tomtorig járható, onnan tovább már le vannak szakadva a hidak, és nem lehet közlekedni, ezért van ez a nagy kerülőút. Áthaladtunk az Olcsanszkiy hágón. Ez az út legmagasabb pontja (2000 méter), itt van egy kilátó, ahol kiszálltunk fotózni. A -40 fokban itt azért már jókora széllel is kellett küzdeni, de a naplementében gyönyörű szibériai emlék!

Ust Nérába érkezve megállapítottuk, hogy kicsit szebbre számítottunk! Egy szürke, hóval borított igazi, szovjet bányászváros. A szén fűtőműtől a levegőt harapni lehet, ebben a hidegben nem száll fel a füst és szmog van, itt a világ végén is. A szálásunk egy négyemeletes panelházban viszont meglepetés, eddig ez a legjobb hely ahol laktunk, minden nagyjából rendben.

Vacsorázni próbáltunk az autó garázsba tétele előtt, de az egyetlen étterem zárva volt. Mint megtudtuk, valaki az éttermet elhagyva meghalt, és ezért a helyi „Köjál” bezáratta. A sofőrünk mondta, hogy a hely soha nem volt tiszta, bogarak és egerek mindig voltak, de ez mindenhol így van… Miden városban vannak fűtött garázsok amiket bérelni lehet, és mindig egy ilyenben parkol az autónk. Otthoni hideg vacsora lett a vége.