Összeszedtük magunkat, és 8:30-kor elhagytuk kis lakásunkat. Bezsúfolódtunk a buszba, és nekivágtunk az első 440 km-nek úttalan utakon. Jakutszktól kelet felé haladva újra átmentünk a Léna folyón.  A városon kívül magunkhoz vettünk egy finom kávét, és meg sem álltunk a Cserkeh skanzenig.

Itt idegenvezetőt kaptunk, aki bemutatta nekünk a hatalmas gyűjteményt. Nagyon sok régi épület, téli és nyári házak, mert mint ezt már hallottuk, a jakutok télen földdel borított dombszerű házban laktak, a nyári lakok pedig egy másik helyen felállított kupolaszerű (cukorsüveg forma), magas épületekben laktak.

A nyári lak felépítésében hasonlatos a jurtára, csak magasabb ,és nyírfa kéreggel van borítva, közepén tűz stb. A skanzenben van két ortodox templom is, melyekben itt talált régi emlékek vannak. Az ebédet egy útszéli bárban vettünk magunkhoz: egy jó meleg borscs leves, piroggal kísérve.

Innen Khandigáig haladtunk ahová estére érkeztünk. A városközpontban vacsora. Az étteremben kicsit megérezhettük a „kedves oroszos kiszolgálás” melegségét. A félig önkiszolgáló étteremben a pult mögötti szobából harmadik „Legyen kedves!” kiáltásra előmászott egy szimpatikusnak semmiképp sem nevezhető (talán grúz vagy valami déli orosz) férfi a telefonját babrálva és ezen szavakkal fogadta kérésünk: Heeeeeeeee? Elmondunk mit szeretnénk, erre ő az orrát túrva odabökte, hogy elérjük vegyük el. Így benyúltunk a pultba, kivettük amit akarunk, (mi pirogot vettünk és leültünk enni), de a többiek levest mertek maguknak ami jég hideg volt. Mivel nem akartak átmászni a pulton, újra szólították Jugásvilit hogy melegíjje már meg a finom levest mer’ nem tudják áttörni a kanállal a felső jégréteget. Az ember gorombán morogva bedobta a mikróba, és csengetés után nagy részét kilötybölve adta vissza.

Innen a hotelbe (!!!)  mentünk, ahol ismét oroszos emlékek pattantak elő! Koszos (nagyon!) szoba, 32 fok, fanszőrfesztivál a lepedő szigeten - de aludni jöttünk nem wellnesszelni!

Az új, műanyag ablakokba is be van építve a fortocska, azaz a felső sarokban lévő kis ablak, hogy ne kelljen az egész ablakot kinyitni, hogy szellőztetni  lehessen. És az a vicces helyzet állt elő, hogy az éjszakai -45 fokban nyitott ablaknál kellett aludnunk, nehogy ránk olvadjon a nejlon ágynemű!